1. fejezet

 Búcsú a múlttól....

Ez is egy teljesen átlagos hétfőnek indult, felkeltem, lementem megittam a kakaómat és ettem 2 szelet kalácsot. Hmmm.. kakaó és kalács... mindig van itthon. Miközben kikészítettem a ruhámat a mottómat mondogattam magamban: "Zavard össze az embereket, mosolyogj hétfőn!" Persze ez csak erre a napra vonatkozott mert a többire más volt. Mivel egy gyönyörű szép áprilisi nap volt, (olyan jó érzés volt hallani a madarak csicsergését a fákon, hogy előbújnak a virágok és kinyílik hamarosan az orgona bokrunk és mesés illat áraszt el mindent. Imádom!) ezért felvettem a kedvenc fekete csőfarmeremet, a belebújós Maci Lacis pulcsimat(ami a kedvencem) egy kék zokni és a kedvenc cipőm, egy tornacsuka nem bokáig érő szárral, de nem is térdig érővel olyan a kettő közötti vagyis kb. vádlimig ért a szára. Szerencsére ezen a héten nem volt tesink ezért tudtam ez felhúzni. Bementem a fürdőszobába és megfésülködtem, a szokásos módon csináltam meg a hajam, mindkét oldalról 1-1 tincs többi hátra azt a 2 tincset hátra dobni és felcsatolni és még egyszer át szoktam fésülni. Felkaptam a bőrdzsekimet, és a táskámat, elköszöntem anyukámtól, Elizabeth-től, és a kutyusomtól Hercitől.(a Herci a Hercegnő becézése , azért kapta ezt a nevet mert ő az én Hercegnőm!)
 Felszálltam a buszomra, és próbáltam a forgóba menni, mert imádtam rajta forogni. De sajnos nem sikerült mivel túl sokan voltak. Szokásos 15 perc alatt bent is voltunk a városba és feligyekeztem a suliba mikor kaptam egy üzit a barátnőmtől:
"Szia-szia! Nincs a föci tanár, nem írunk dogát! Várlak a parkban! Puszcsí: Bella"
Ezaz! nincs a föci tanár és így nem írunk vak térképes dogát. Bella, ő az én Bellám, a legjobb barátnőm eddig még sosemvert át engem, viszont én sem őt. Már majdnem a parkszélénél voltam mikor ő rám ugrott és így szólt:
-Helló csajszi! Jó reggelt!
-Sziám. Neked is, de honan tudtad hogy én vagyok az?
-Kérlek az LB telepátia segítségével!
Felvontam egyik szemöldököm és kérdőn néztem rá.
-Na jó, felismertelek a cipődről meg a hajadról!
-Na azért mondom! Gyere menjünk, úgy is leakarom tolni Georg-ot a tegnapi miatt!
-Helyes, megérdemli. Amúgy csináltál angol házit?
-Igen, csináltam és éppen ezért kell sietni hogy letudják a többiek rólam meg Selli-ről a házit!
És elindultunk a suli felé. Azt kell tudni hogy még tavaly nyáron rózsaszín csíkokat tetettem a hajamba és még mindig nem jött le pedig ár majdnem, jah és Selli-vel csak mi szoktuk megcsinálni az angol házit, ezért is olyan összetartó az osztályunk. Beértünk felmentünk a szekrényünkhöz, az enyém az övé mellett volt, levettem a dzsekimet és Bella csak várt rám mert ő szokás szerint bent hagyta a kabátját a suliban. A lépcsőn lesiettünk és berontottunk az osztályba és George már bújt is előlem, mire én:
-Nyugi, drága, nem bántalak! Csak megakarlak ölelni!
-Biztos? A múltkor is ezt mondtad!
-Most komolyan beszélek!
Mire megöleltem de jó erősen ahogy azokat szoktam akik genyók de imádom őket, George a legjobb fiúbarátom, egyszerűen imádom őt. Jaj de hlye vagyok, el is felejtettem bemutatni őket! Bella: Kb. 170 magas mint én, szőke hajú, kék szemű(Barbie-nak szoktam hívni mikor idegesíteni akarom, és ő is elkövette azt a hibát mint én, befestette a haját és neki sem kopik ki) ő is kb. olyan stílusban van mint én, se nem rock, se nem pop. szóval mind2! George: Kb. 168 centi, barna hajú, barna szemű. 9. elején úgy volt hogy hajt rám, de már nem. Meggondolta magát. De egyszerűen imádom őket.
El is telt a "szünet", becsöngettek és tényleg nem volt a föci tanár viszont bejöttek rá helyettesíteni. Máma csak 5 óránk volt szóval hamar megszabadultam mindentől, viszont az 5. óra az fizika volt és igencsak boldog voltam, mivel pót dogá kellett írnom és 5-ös lett! szóval boldog voltam. Haza értem, és anyunak egyből mondtam az örömhírt:
-Anya képzeld el, 5-ös lett a fizika dogám!! 5-ös! Most megkaphatom azt a nyakláncot?
-Kicsikém, ülj le!- anya hangja nagyon óvatos volt, viszont rejtélyes is.
-Mi a gond Anyu?
-Felhívtak, hogy az önéletrajzom valahogy kikerült Amerikába és hogy kaptam egy vissza nem térő alkalmat. Hogy kimehessünk Amerikába. Vagyis Te, én és Herci.
-Micsoda?! És ugye elfogadtad?!- bármennyire is bántott az hogy tudtam, itt kell hagynom mindent, akkor is tudtam hogy jó lenne már anyának egy munka. ezért akárhogy dönt én elviselem.
-Igen, eldöntöttem. Kimegyünk Amerikába. És a jövőhéten kéne indulni.
-Rendben van!- mondtam könnyes szemmel- és mikor megyünk kiiratkozni a suliból?
-Kicsim, tudom hogy ez most nagyot ütött de már holnap bemennék, hogy szóljak. És hogy ezt a hetet még itt töltöd!
-Rendben van. Várj csak, mi lesz Bellával meg Geroge-al? Nekik hogy mondom el?
-Az osztályfőnököd fogja szerdán az osztályfőnökin bejelenteni, már szóltam neki.
Oda mentem hozzá megöleltem, és elkezdtem tanulni, mire végeztem a tanulással kb. 5 óra volt, megnéztem a kedvenc MTV-s sorozatomat a Kínost és mentem aludni. Természetesen előtte elköszöntem a kutyusomtól és felvettem a plüssömet és elmentem aludni.

                                                       **************

Úgy éreztem mintha egy egész hetet aludtam volna át, pedig csak 1 éjjelt. A mai nap ugyan úgy telt mint a többi, csak mégis mást volt, mert tudtam hogy jövőhéten már nem lehetek ezekkel a csodás emberekkel, ezért hát hogy senki se lássa hogy mit is érzek, felvettem a "maszkom" és egészen szerdáig rajtam volt. Amikor is eljött a 6. óra, és az o.főm be nem jelenti hogy elmegyek. Becsöngettek, szokás szerint Bellával beszélgettem és mikor belépett Jenna (tegezhettük az o.főnket, persze csak előtte) akkor hirtelen mintha valaki gyomorszájba vágott volna. És így kezdte az órát:
-Sziasztok! Üljetek csak le- és leültünk- igazból nem akartam megtartani ezt az órát, egészen tegnapig, míg nem tegnap felhívott Jessie anyukája és elmondott nekem valamit. Jessie kérlek gyere ki!- kimentem, ahogy körül néztem az osztályban az arcokon csak egy valamit láttam: aggodalmat. Én mindenkit szerettem az osztályban és ahogy tudtam ők is engem. Jenna megfogta a kezem és egy amolyan "nyugtató mosolyt" vilantott rám- Jenna édesanyja, Elizabth, kapott egy vissza nem térő alkalmat kint Amerikában, és jövőhéttől már nem lesz köztünk. És szeretném ha tartanánk egy amolyan "búcsúpartit" a számára! Benne vagytok?
-Benne!- kiáltott fel Bella könnyes szemekkel és kirohant hozzám:
-Benne van mindenki! Gondoltam hogy van valami. Ismerem már az álarcodat hülye lány!- mire csak megöltel és srítunk, majd George is odajött és megölelt. Hárman, legjobb barátok voltunk és ott sirattuk azt amit ők is elveszítenek, viszont azt is amit én. Majd mindeki odajött hozzám és jó szorosan megölelt.
Sajnos túl gyorsan telt el a hét. Túl gyorsan. A búcsúparti remek volt. Ki mentünk a tópartra és szalonnát sütöttünk, ahogy mindig is szoktunk havonta egyszer. Viszont itt kaptam 3 ajándékot:
-Egyet Bellától, ami egy kép volt, egy képkerettel és a képen mi voltunk ahogy jó szorosan ölekezünk és vigyorgunk a kamerába és a hát oldalán ez volt:"Soha nem felejtelek, mindig is az LB-m maradsz! SZERETLEK ♥"
-Egyet George-tól ami egy rajz volt és egy válogatás CD, aminek a borítján ő meg én voltunk amint a hátára felvett és lefényképeztek minket. A Cd tartalmát gyorsan átfutottam és a kedvenc számaim voltak, meg persze az övéi. És még egy idézet a borító hátoldalán: "Az ellenőrző olyan mint egy válogatás CD, csak a legjobb számok kerülnek bele! ♥"
-És egy könyvet az osztálytól, megkaptam a legnagyszerűbb osztálytól Bram Stoker Drakuláját.
  Mire teljesen vége volt a hétnek már véresre sírtam a szemem, és összepakoltam a cuccaimat, könyveimet, mindent. A házat a Kereszt szüleimre bíztuk, hátha még sem sikerülne. Belláék vittek fel minket a repülőtérre és George is ott volt. Elköszöntem tőlük és integettem nekik. De valahogy nem úgy éreztem hogy tőlük köszönök el, hanem az eész múltamtól, mert belépek az új jövőmbe és mikor felszálltam a repülőre, és leültem  helyemre, s a gép is felszállt, miközben néztem az országot, a városokat, a mindent azt mondtam magamban: "Itt hagyom a múltat és kezdem a jövőmet. Viszont ha ez nem lett volna, velem sem történik ez. Hiszen a legnagyobb csalódásokból történik a legnagyobb csoda!"