3.fejezet

 Az új élet
(2. rész)

-Helyes! Kell is egy ilyen csajszi a csapatunkba!
-Elég jól tudok ám nyitni meg lecsapni!
-Akkor mindenképpen kellesz a csapatba! egyébként az első óránk osztályfőnöki Mrs. Nolan-nal!
Becsöngettek és belépett Mrs. Nolan a terembe, és így szólt:
-Nos Jó reggelt gyerekek! Beszeretném nektek mutatni az új osztálytársatokat: Jessie-t! Kérlek gyere ki és mondj magadról néhány szót!
-Hát, Jessie Night vagyok, anyukámmal jöttünk ki, van egy Herci nevű kutyusom, 16 éves vagyok, kedvenc színem a lila és a fekete.....
Elmondtam magamról mindent amit fontos tudni, és még a tanárunk beszélt néhány dologról, és ki is csengettek, és az összes óra azzal telt, hogy bemutatkozzak, és az elkövetkezendő pár hét is erről fog szólni, meg hogy megszokjam az új sulit meg a házirendet, remélem lehet majd festeni a körmünket, meg egy kicsit sminkelni. Kicsöngettek az össze óránkról és siettem a szekrényemhez hogy hamar haza érhessek, de Nic megelőzött:
-Hé, Jessie kapkodd magad! Mert átmegyek hozzátok hogy megismerkedjek veled meg a családoddal!
-Rendben van Nic, megbeszéltük! Amúgy a kutyusomtól nem kell félni. Ugat, de csak a szája nagy!
-Rendben van.
Gyorsan felvettem a kabátom és a táskám, becsuktam a szekrényem és lesiettünk a lépcsőkről és ki a suliból és egész úton beszélgetünk:
-Amúgy, ha megkrélek leírod nekem a legjobb barátnődet?
-Persze! Ő is kb. 170 centi mint én, szőke haja van és gyönyörű kék szeme, én csak Barbie-nak szoktam hívni ha húzni akarom az agyát!
-Ó, akkor nagyon szép csaj lehet! Az is! Majd megmutatom a kedvenc közös képünket!
-Okés!
Mentünk az utcán és csak beszélgettünk, mikor elhaladtunk a kávézó mellett, és már a zebrát is elhagytuk akkor Nicole hirtelen megállt:
-Jessie, nem tudnál úgy tenni, mintha kikötődött volna a cipőd?
Ránéztem a cipőmre:-Nem is kell úgy tennem mert tényleg ki van kötődve! De miért?
-Látod azt a négy srácot ott?- majd 4 fiúra mutatott, akik a szomszéd ház előtt voltak.
-Igen látom őket, de mi van velük?
-South High-osak, és az egyik a bátyám. Szóval a te szomszédod David Mitchel, a legjobb pasi mindkét suliban. És ráadásul elég bunkók is.
-Nyugi van, én mindenkit tudok oltani a magam módján, vagyis ahogy megérdmli. Egyébként melyik a te bátyád?
-A szöszi, ő Steve Star.
-Jó, értem, megnézem magamnak és ha tetszik akkor lecsaphatok rá?
-Persze! És akkor rokonok leszünk!
-Nic, te már így is olyan vagy nekem mintha a tesóm lennél, szóval a húgom vagy! Problem?
-Nincs problem, nővérkém!
-Helyes, akkor menjünk és mutassuk meg nekik hogy milyen fából faragtak minket!
Miközben haladtunk előre éreztem ahogy Nicole egyre közelebb jön hozzám, mintha tényleg a húgom lenne és meg kéne védenem én csak biztató pillantásokat vetettem rá, és előhalásztam a zsebem mélyéről a kulcsomat hogy minél hamarabb betudjunk menni. Mikor odaértünk, megnéztem magamnak Nic bátyát egy elég helyes kb. 180 centis szöszi, akkor egy másik kb. 3 centivel nagyobb nálam akinek barna haja és barna szeme volt, egy 3. is volt aki kb. 179 centi és fekete hajú és zöld szemű, és a 4. aki az a David, kb. 185 centi, barna szemű, világos barna hajú és az a haj valami mesés, mert kicsit hosszúkás volt, és azt hiszem ők az amolyan "szép fiú vagyok és döglenek utánam a csajok, és ezt tudom jól" típusú fiúk. Mikor az egyik így szólt:
-Helló húgi, ki a barátnőd?!
Nicole-lal csak megfordultunk, láttam rajta hogy ideges ezért hát én mondtam helyette:
-Helló, Jessie Night vagyok, a húgod új barátnője és abban a házban lakok, úgy hogy ha keresnéd a húgod akkor több mint valószínű hogy ott fogod találni!- mutattam rá a vállam felett a házunkra.
-Akkor úgy tűnik szomszédok leszünk egy darabig, úgy hogy gyakran fogsz látni engem is és őket is erre fele!-elindult a legmagasabb srác felém, mert a garázsajtójukhoz volt dőlve, és a kezét nyújtotta felém:- David Mitchel vagyok, a szomszéd srác.- majd közelebb hajolt hozzám és azt suttogta:- nem sokára egy igen közeli ismerősöd is, hiszen értünk minden lány oda van!
Mire én csak az elejét suttogtam:- Hát akkor szerintem nagyon tévedsz.- és egy lépést hátráltam és már normálisan beszéltem:-Ugyan is, én utálom a magad fajta, mai "inkább vasalom a hajam, és töröm össze a lányok szívét, mintsem inkább hogy tanuljak vagy valami értelmes dolgot csináljak" srácokat! Ezt jobb ha megjegyzitek! Gyere Nic!
Majd elsétáltunk és éreztem ahogy a tekintetük rajtunk ragadt ahogy bementünk az udvarra, Hercit most nem tudtam bemutatni neki, mert biztos felfedezte az új kertet, és kinyitottam a bejárati ajtót is, és beléptünk:
-Üdv itt, a Night rezidencián! Körbe vezethetem a hölgyet?
-Természetesen!
Majd karon fogtam Nicole-t és körbe vezettem a földszinten és megmondtam hogy mi micsoda és még képeket is mutatta neki, felmentünk az emeletre, megmutattam az ottani fürdőt, és a 3 szobát. Mikor beléptünk a szobámba láttam hogy anya már a cuccaim nagy részét felhozta és már próbált kipakolni, de nem sikerült neki:
-Hát ez itt az én szobám! Mindjárt megmutatom azt a képet amit imádok rólam és Belláról!
-Rendben keresd csak! De ugye lesz sötétítő függönyöd, mert az ott David szobája!- és Nic az ablakra mutatott.
-Ó a p-ébe! Akkor kell majd sötétítő függöny! Remek, nem elég az hogy egy ilyen nagykéű kölyök a szomszédom, de még az ablak túl oldalán is őt kell néznem!
-Részvétem! Amúgy megtaláltad azt a képet?!
-Jah igen persze mindjárt! Amúgy milyen zenéket szeretsz?
-Hát pop, de amit senki sem tud, hogy oda vagyok a rappért és a rock-ért!
-Akkor szerintem te is a legjobb barátnőm leszel! Ugyan is én is imádom a rock-ot! Szereted a The Pretty Reckless-t?
-Viccelsz?! Imád Tay Momsent és a bandáját!
-Helyes kiscsaj, eyébként van egy rapper csajszi kint nálunk, akit szerintem imádnál, ha hallanál! majd megmutatom! Egyébként itt a telóm és a fényképezőgépem szóval kéne két kép! Egy a tükörben és egy a tükör nélkül!
-Okés!
Majd a fényképező gépemmel csináltam egyet a tükörben, és egyet a telómmal tükör nélkül!
-Tök jók lettek! Egyébként itt a kedvenc képem Belláról és rólam igaz 2 de nem baj!

2. fejezet

 Az új élet
(1.Rész)

A repülő út nem is volt olyan nagyon hosszú, kb. 1,5 órás. Természetesen gyorsan elröppent ez a 1,5 óra, hisz a kedvenc zenéimet hallgattam illetve könyvet olvastam, amit még a 14. szülinapomra kaptam Bellától most olvasom harmadszorra és valahogy mindig ugyan az a vége...Na jó, ez kicst úgy hangzott mintha egy hülye liba mondta volna, de hát ez az igazság!
 Mikor leszállt a repülő, nagyon izgatott voltam hogy mit fogok látni. Arra gondoltam, hogy valami teljesen szmogos nagyvárosban fogunk kikötni Anyával, e helyett egy teljesen kis nyugodt környékre csöppentünk, hisz tiszta volt a levegő, éreztem az erdő illatát (gondoltam lehet valamerre egy erdő). Őszintén, tetszett amit látok. Anya főnöke várt minket:
-Üdvözlöm, ön biztosan Elizabeth!
-Üdv. Ő itt a lányom, Jessie.
-Nagyon örvendek uram, Jessie Night vagyok.
-Részemről a szerencse. Én John High vagyok. Jöjjenek, üljenek be a kocsimba!
Egy fekete Mercédeszhez vezetett minket Mr. High, nagyon kényelmes volt. Anyu ült előre, én hátra:
-A házuk egy kertes ház, az iskolád is közel van Jessie. 15 perc alatt bőven oda tudsz érni. A régi kocsijukat is áthoztam és a kutyusuk, Herci, k. velünk együtt érkezik meg. Az állatorvos már ott lesz, hogy beletegye az új chipet ha netán elveszne! és hogy az új címük legyen meg. A házat én magam választottam ki, a kertjében van medence, nyárra. Hatalmas udvara van és a szomszédok is csodásak!
Mikor odaértünk, csak enyhe szívroham kapott el: a ház amit kaptunk egyszerűen gyönyörű volt, kicsit nagy de majd feltaláljuk magunkat benne Anyuval, emeletes ház- "Remek az emeletet máris lestoppoltam!"-gondoltam magamban. Mikor kiszálltunk a kocsiból Herci már végig futotta az egész udvart és lihegve rohant oda hozzám. Az állatorvos mondott valamit John-nak mire ő:
-Az állat már sokkal előbb itt volt mint mi, ezért hát Dr. Philip beadta neki a chipet meg az oltásokat, és már csak egy aláírás kéne a könyvébe.
Oda mentem és aláírtam, mivel én voltam a hivatalos gazdija mert én nevelgettem minden nap, kajájáért is én mentem, én etettem...stb. John és Dr. Philip már elment, mikor bementünk a házba és megkaptuk a kulcsokat, gyönyörű volt a ház. Volt egy aranyos kis előtér szerűség a kabtoknak, cipőknek, volt egy gyönyörű szép nappali, benne egy kanapével és kettő fotellal, egy dohányzó asztallal és egy TV-vel. Azután következett a konyha. Remek volt, egy asztal volt középen és körülötte a bútorok. Kicsit túl modern volt nekem, de majd csak bele tanulok(Úgy mint a volt osztálytársam iPad-jét is megtanultam használni.), azután következett a fürdő, a lentiben cak egy zuhanyzó fülke volt meg egy tükör, mosdókagylóval. meg persze a mosógép. És jó ez tudom most hülyén fog hangzani de szerencsére a vécé elvolt különítve a fürdőtől és ennek nagyon örültem, nem nagyon szerettem ha egybe van.(a WC-t szerintem nem kell leírnom, ellehet képzelni!) Az emeletre egy hát végülis "hatalmas" lépcső vezetet, sokkal nagyobb volt mint otthon, ott is volt egy fürdő meg egy vécé, ugyan azokkal a tulajdonságokkal. Az emeleten 3 szoba volt: először benéztem az 1.-be tetszett de az én egyéniségemnek túl kicsike volt( na jó ez kicsit egoista kifejezés volt, de ne értsd félre!), benéztem a 2.-ba azt gondoltam hogy az lesz ami nekem kell:van terasza egy beépített ruhás szekrénye, de a 3. hát az volt az igazi: elég nagy volt nekem, az egyik ablakában egy olyan kis rész ahova fellehet ülni és ott tudok majd olvasni vagy rajzolni, egy másik ablaka amin ha kinézek látom a szomszédot meg az udvart a kutyámmal együtt, és egy beépített ruhásszekrény. Azt gondoltam magamban hogy ez a tökéletes szoba nekem. és a többi lehet anyáé vagy vendég szoba. Gyorsan lerohantam közölni anyuval hogy melyik az én szobám és hogy jövök neki segíteni, de megérte hogy Anyu annyit nézte azokat a lakberendezős dolgokat hisz, míg én végig jártam az egész földszintet meg az emeletet addigra ő már készen is volt a földszinttel:
-Hú anya! Nagyon ügyes vagy! Egyébként te lent szeretnél aludni vagy fent?
-Kicsim mikor megérkeztünk láttam rajtad hogy tiéd lesz az emelet, ezért hát nem is akarok ott zavarni, enyém lesz a földszint, nézd csak a hűtőt!-és Anya a hűtőre mutatott: tele volt a mágnes gyűjteményemmel és persze fényképekkel, Róla, rólam, Belláról, Geroge-ról és Apuról, amikor még élt(Apukám 2 évvel ezelőtt halt meg nagyon ki voltam, de nagy nehezen újra talpra tudtunk állni Anyával). A nappali is teljesen okés volt, a szőnyegeink, a képek a polcokon a függönyök, minden tökéletes volt. Gyorsan odarohantam anyához és így szóltam:
-Ugye ma még lent aludhatok?! Túl lusta vagyok hogy ma kipakoljak!
-Persze kicsim! Alhatsz a kanapén vagy az egyik szobában! Na melyiket választod?
-Azt hiszem, maradnék az egyik szobánál!
Eljött az este, a hűtönk tele volt kajával ez a John nagyon tud valamit. Felvettem a kedvenc pizsim amin egy maci volt ami csicsikál és a nadrágja meg kockás volt. Elővettem a csomagjaim közül a nagy macimat meg a pingvinemet és elmentem lefeküdni. Nagyon izgatott voltam, hogy vajon milyen lesz az új suli, mert John döntötte el hogy hova fogok járni...még véletlenül sem én.....Na mindegy csak nem lehet olyan szörnyű! Majd elaludtam.
                                       **********************
Reggel mikor felébredtem, úgy éreztem teljesen kialudtam magam. Mivel itt 9-kor kezdődtek az órák ezért ráértem fel kelni hét órakor is. Igen, korán kelő vagyok. Levettem az egyik polcról egy kis tálat és tejet öntöttem bele, meg gabonapelyhet, természetesen nyúlgolyó-sat. A ruhám majdnem ugyan az volt mint egy héttel ezelőtt, a fekete csőnacim, lila(^-^) zokni, és a "Dream For You" feliratú belebúlós pulcsim meg persze a tornacsukám. Gyorsan megfésültem a hajam és úgy tűztem fel ahogy legelőször. Mivel fél 8 volt ezért gyorsan kitudtam festeni a körmömet, a második kedvenc színemmel: a feketével. Anyát is gyorsan felkeltettem hogy ébredjen már fel ert ég a végén elfog késni. Ő is gyorsan össze cihelődött meg minden. Az órára pillantottam 8 óra volt kereken perecen:
-Anyu, mit is mondott Mr. High? 15 perc mire oda érek a suliba?
-Igen szívem, meg is mondta hogy merre van. Csak teljesen egyenesen kell menned és egyszer balra kell majd fordulnod és onnan egyenesen előre és a bal oldalt majd ki lesz írva hogy: North HighSchool. Az lesz a te iskolád!
-Rendben van köszi Anyu!
A tankönyveimet már megkaptam és az órarendemet is. Először majd az igazgatóhoz kel majd bemennem hogy megmutassa a szekrényemet, és a tantermemet. Gyorsan elpakoltam a táskám meg a kajámat és az üdítőmet. És megfogtam a kulcsaimat, egyenlőre még csak mind a kettőt. És elindultam ki a házból, Anya utánam jött és elköszönt tőlem, meg sok sikert kívánt az új sulihoz és hogy legyen remek a napom. Ezt minden nap megcsinálta kivéve az új sulis dolgot. Elindultam teljesen előre ahogy Anya mondta, ahogy körbe néztem a házakat meg az utcákat láttam hogy mindegyik milyen rendezett és szép. Rendes környéknek tűnt. Befordultam balra is ahogy szólt a utasításban, és haladtam onnan előre és megtaláltam bal oldalt a North HighSchool-t. Rápillantottan a telefonomra és láttam: 8.15. Remek, akkor teljes feltűnés nélkül betudok menni az igazgatóhoz és nem lesz semmi probléma hogy mindenki meg bámulja az új lányt. Miközben mentem az utcán a kedvenc zenéim szóltak, és mikor beértem az ajtóhoz kikapcsoltam. Nem hallottam semmilyen zajt, teljesen megvoltam nyugodva, tiszta nyugodtsággal nyitottam ki az ajtót és léptem be az épületbe, viszont mikor a második ajtót kellett kinyitnom mintha szíven szúrtak volna, meghallottam ahogy a sok gyerek zajong és nevetnek. Teljesen meg ijedtem és véletlenül rossz idézet szólalt meg benne: "Semmi nyugodtság, őrizzük meg a pánikot!"  Szerencsére volt ott egy tanár akitől megtudtam kérdezni hogy hol van az igazgatói, így egyetlen egy diákkal sem kellett beszélnem(egyenlőre). Végig mentem a folyosón és jobbra az 1. ajtóra szép nagy betűkkel ki volt írva: Igazgatói. Bekopogtattam, és benyitottam az igazgató egy őszszakállú ember volt, nagyon szimpatikusnak tűnt, mivel fülig érő mosollyal fogadott. És ez igazi mosoly volt, nem amolyan mű mosoly:
-Szervusz Jessie! Üdv itt a North HighSchool-ban! Én Mr. Brown vagyok! Gyere ülj le ide!- oda mutatott az lőtte lévő székre, oda mentem s leültem.- Mesélj egy kicsit magadról! Kedvenc filmekt, barátok, érdeklődési köröd?!
-Hát, Anyukámmal jöttünk ki, Apukám 2 évvel ezelőtt meghalt, van egy Herci nevű kutyusom, 16 éves vagyok. 4 évig röpiztem de sajnos abba kellett hagynom.
-Értem és már röplabdázhatsz?
-Igen. Már meggyógyultam, ezért már bármilyen sportot űzhetek!
-Remek! Jövőhéten felvételi lesz a csapatba, és én is bent vagyok az úgy mond "zsűriben". Szeretettel várlak! Mesélj egy kicsit a barátaidról, látom rózsaszín a hajad!
-Áh, igen. Kicsit nem normális korszakomban voltam és a legjobb barátnőmmel, Bellával rózsaszín csíkokat tetettünk a hajunkba és még mindig nem kopott ki. Igaz a festékre az volt ráírva hogy 1,5 évig tart szóval hamarosan teljesen lefog kopni. Nos Bella az én legjobb lány barátom, a legjobb fiú barátom George, úgy volt még 9.-ben hogy rám hajt, de aztán meggondolta magát. És így lettünk mi hárman a legjobb barátok.
-Értem, ez remek hogy a fiúkkal is jól kijössz! Ennek csak örülni tudok, hisz itt nálunk a fiúk és lányok közti különbségek teljesen ki vannak zárva. Gyere kedves, megmutatom hogy hol lesznek az óráid. Itt egy teremben lesz összes kivéve a testnevelés!
Végig mentünk a sulin vagyis a folyosón és rengeteg szekrényt láttam, mikor egy lépcsőn kellett felmennünk és ott balra a második ajtó volt az én termemnek az ajtaja(ez a balra a 2. ajtó szerintem néhány embernek ismerős lehet! ;) ). Mikor benyitott Mr. Brown hirtelen a nagy zaj elhalkult és mindenki az igazgatóra figyelt:
-Jó reggelt diákok! Ő itt a ti új osztálytársatok Jessie Night! Nicole, megmutatnád Jessie-nek a szekrényét? Övé a 144-es a melletted lévő?!
-Természetesen igazgató úr!
-Nyugi, Nicole a legrendesebb lny akit csak ismerek nem lesz semmi gond!-súgta nekem.
-Mehetünk?- kérdezte tőlem Nicole, ahogy végig néztem rajta nagyon aranyos csajszinak tűnt. kb. 170 magas lehet mint én, vállnál kicsit hosszabb sötét barna haja volt és barna szeme.
-Persze!- mondtam kicsit feszülten.
Elkezdtünk sétálni a folyosón és ő kezdte el a beszélgetést:
-Szia! Én Nicole Star vagyok! Te pedig Jessie Night. Úgy tudtuk hogy már a múlthéten jössz és mikor kiderült hogy mégsem akkor nagyon szomorúak voltunk. Tudod mi vagyunk az az osztály ahova az új diákokat rakják, hiszen mi mind újak vagyunk itt! Vagyis a szó nem éppen szoros értelmében. Én már itt kezdtem el a közép sulit, de azóta is többször jöttek újak. Egyébként neked van tesód?
-Nincs, egyke vagyok!
-Áhhh, de mázlista vagy! Nekem van egy bátyám Steve Night.
-Ő is ide jár?
-Nem ő a South High-ba! A sulink úgy mond "ellensulijába"!
-Akkor te hogy hogy itt vagy?
-Hát úgy, hogy az a suli az ő stílusához illik inkább, ez meg az enyhémhez! Egyébként ez itt a te szekrényed! A 144-es, tessék a kulcsok!
-Köszönöm szépen, hú itt mindenkinek saját szekrénye van? A régi sulimban kb. 5-en vagy 4-en voltunk egy szekrényben!
-Hát igen, ez egy kicsikét más! Egyébként, mindenki úgy tudja hogy utáljuk egymást a tesómmal, pedig ez nem igaz! Igazából imádjuk egy mást, csak a sulik miatt muszáj ezt tettetnünk!
-Hú ez érdekes, nekem nem volt ilyen! Egyébként ezt más is tudja?
-Nem, eddig csak te tudod ezt!
-Hogy-hogy csak én?
-Hát nem is tudom, olyannak tűnsz, vagyis ahogy elmondta az osztályfőnökünk, hogy megbízható meg minden és olyan alapból kedvesnek tűnsz és szeretném ha jó barátok lennénk, akik elmondhatnak egymásnak mindent!- Nicole kicsit elvörösödött, na jó olyan volt mint egy kis paradicsom, ezért hát megöleltem.
-Hé, az idő mindent megold. És hát, hogy ha egyből így állsz hozzám hogy az egyik legnagyobb titkodat osztottad meg velem, akko ez egy csodás barátság kezdete!
-Tényleg? Komolyan mondod?!
-Igen, csak nyugi! Ha lehet ne sírd el magad!- kacsintottam rá elég humorosan.
Vissza siettünk a termünkbe és Nicole fenntartott egy helyet mellette és nagyon cuki volt, hogy ezt meg tette. Mikor leültem, egy magas kb. 175 magas lány jött oda hozzám, hosszú, hátig érő haja barna volt, barna szemmel:
-Szia! Én Ellie Jackson vagyok! Nagyon sokat hallottam rólad! Üdv itt! Egyébként én itt ülök melletted szóval ha kéne bármi rám és Nic-re bármikor számíthatsz!
-Köszönöm szépen. Én Jessie Night. Hát köszi, szerintem ebben az új időszakban szükségem lesz egy kis biztatásra hogy kibírjam!
-Nyugi tuti kifogod bírni! Majd meglátod! Egyébként hallottam hogy 4 évig röpiztél, remélem eljössz jövőhét kedden a válogatóra, én vagy a csapat kapitány! Nagyon szeretném ha téged is ott látnálak!
-Rendben van! Akkor már mindenképp elmegyek!

1. fejezet

 Búcsú a múlttól....

Ez is egy teljesen átlagos hétfőnek indult, felkeltem, lementem megittam a kakaómat és ettem 2 szelet kalácsot. Hmmm.. kakaó és kalács... mindig van itthon. Miközben kikészítettem a ruhámat a mottómat mondogattam magamban: "Zavard össze az embereket, mosolyogj hétfőn!" Persze ez csak erre a napra vonatkozott mert a többire más volt. Mivel egy gyönyörű szép áprilisi nap volt, (olyan jó érzés volt hallani a madarak csicsergését a fákon, hogy előbújnak a virágok és kinyílik hamarosan az orgona bokrunk és mesés illat áraszt el mindent. Imádom!) ezért felvettem a kedvenc fekete csőfarmeremet, a belebújós Maci Lacis pulcsimat(ami a kedvencem) egy kék zokni és a kedvenc cipőm, egy tornacsuka nem bokáig érő szárral, de nem is térdig érővel olyan a kettő közötti vagyis kb. vádlimig ért a szára. Szerencsére ezen a héten nem volt tesink ezért tudtam ez felhúzni. Bementem a fürdőszobába és megfésülködtem, a szokásos módon csináltam meg a hajam, mindkét oldalról 1-1 tincs többi hátra azt a 2 tincset hátra dobni és felcsatolni és még egyszer át szoktam fésülni. Felkaptam a bőrdzsekimet, és a táskámat, elköszöntem anyukámtól, Elizabeth-től, és a kutyusomtól Hercitől.(a Herci a Hercegnő becézése , azért kapta ezt a nevet mert ő az én Hercegnőm!)
 Felszálltam a buszomra, és próbáltam a forgóba menni, mert imádtam rajta forogni. De sajnos nem sikerült mivel túl sokan voltak. Szokásos 15 perc alatt bent is voltunk a városba és feligyekeztem a suliba mikor kaptam egy üzit a barátnőmtől:
"Szia-szia! Nincs a föci tanár, nem írunk dogát! Várlak a parkban! Puszcsí: Bella"
Ezaz! nincs a föci tanár és így nem írunk vak térképes dogát. Bella, ő az én Bellám, a legjobb barátnőm eddig még sosemvert át engem, viszont én sem őt. Már majdnem a parkszélénél voltam mikor ő rám ugrott és így szólt:
-Helló csajszi! Jó reggelt!
-Sziám. Neked is, de honan tudtad hogy én vagyok az?
-Kérlek az LB telepátia segítségével!
Felvontam egyik szemöldököm és kérdőn néztem rá.
-Na jó, felismertelek a cipődről meg a hajadról!
-Na azért mondom! Gyere menjünk, úgy is leakarom tolni Georg-ot a tegnapi miatt!
-Helyes, megérdemli. Amúgy csináltál angol házit?
-Igen, csináltam és éppen ezért kell sietni hogy letudják a többiek rólam meg Selli-ről a házit!
És elindultunk a suli felé. Azt kell tudni hogy még tavaly nyáron rózsaszín csíkokat tetettem a hajamba és még mindig nem jött le pedig ár majdnem, jah és Selli-vel csak mi szoktuk megcsinálni az angol házit, ezért is olyan összetartó az osztályunk. Beértünk felmentünk a szekrényünkhöz, az enyém az övé mellett volt, levettem a dzsekimet és Bella csak várt rám mert ő szokás szerint bent hagyta a kabátját a suliban. A lépcsőn lesiettünk és berontottunk az osztályba és George már bújt is előlem, mire én:
-Nyugi, drága, nem bántalak! Csak megakarlak ölelni!
-Biztos? A múltkor is ezt mondtad!
-Most komolyan beszélek!
Mire megöleltem de jó erősen ahogy azokat szoktam akik genyók de imádom őket, George a legjobb fiúbarátom, egyszerűen imádom őt. Jaj de hlye vagyok, el is felejtettem bemutatni őket! Bella: Kb. 170 magas mint én, szőke hajú, kék szemű(Barbie-nak szoktam hívni mikor idegesíteni akarom, és ő is elkövette azt a hibát mint én, befestette a haját és neki sem kopik ki) ő is kb. olyan stílusban van mint én, se nem rock, se nem pop. szóval mind2! George: Kb. 168 centi, barna hajú, barna szemű. 9. elején úgy volt hogy hajt rám, de már nem. Meggondolta magát. De egyszerűen imádom őket.
El is telt a "szünet", becsöngettek és tényleg nem volt a föci tanár viszont bejöttek rá helyettesíteni. Máma csak 5 óránk volt szóval hamar megszabadultam mindentől, viszont az 5. óra az fizika volt és igencsak boldog voltam, mivel pót dogá kellett írnom és 5-ös lett! szóval boldog voltam. Haza értem, és anyunak egyből mondtam az örömhírt:
-Anya képzeld el, 5-ös lett a fizika dogám!! 5-ös! Most megkaphatom azt a nyakláncot?
-Kicsikém, ülj le!- anya hangja nagyon óvatos volt, viszont rejtélyes is.
-Mi a gond Anyu?
-Felhívtak, hogy az önéletrajzom valahogy kikerült Amerikába és hogy kaptam egy vissza nem térő alkalmat. Hogy kimehessünk Amerikába. Vagyis Te, én és Herci.
-Micsoda?! És ugye elfogadtad?!- bármennyire is bántott az hogy tudtam, itt kell hagynom mindent, akkor is tudtam hogy jó lenne már anyának egy munka. ezért akárhogy dönt én elviselem.
-Igen, eldöntöttem. Kimegyünk Amerikába. És a jövőhéten kéne indulni.
-Rendben van!- mondtam könnyes szemmel- és mikor megyünk kiiratkozni a suliból?
-Kicsim, tudom hogy ez most nagyot ütött de már holnap bemennék, hogy szóljak. És hogy ezt a hetet még itt töltöd!
-Rendben van. Várj csak, mi lesz Bellával meg Geroge-al? Nekik hogy mondom el?
-Az osztályfőnököd fogja szerdán az osztályfőnökin bejelenteni, már szóltam neki.
Oda mentem hozzá megöleltem, és elkezdtem tanulni, mire végeztem a tanulással kb. 5 óra volt, megnéztem a kedvenc MTV-s sorozatomat a Kínost és mentem aludni. Természetesen előtte elköszöntem a kutyusomtól és felvettem a plüssömet és elmentem aludni.

                                                       **************

Úgy éreztem mintha egy egész hetet aludtam volna át, pedig csak 1 éjjelt. A mai nap ugyan úgy telt mint a többi, csak mégis mást volt, mert tudtam hogy jövőhéten már nem lehetek ezekkel a csodás emberekkel, ezért hát hogy senki se lássa hogy mit is érzek, felvettem a "maszkom" és egészen szerdáig rajtam volt. Amikor is eljött a 6. óra, és az o.főm be nem jelenti hogy elmegyek. Becsöngettek, szokás szerint Bellával beszélgettem és mikor belépett Jenna (tegezhettük az o.főnket, persze csak előtte) akkor hirtelen mintha valaki gyomorszájba vágott volna. És így kezdte az órát:
-Sziasztok! Üljetek csak le- és leültünk- igazból nem akartam megtartani ezt az órát, egészen tegnapig, míg nem tegnap felhívott Jessie anyukája és elmondott nekem valamit. Jessie kérlek gyere ki!- kimentem, ahogy körül néztem az osztályban az arcokon csak egy valamit láttam: aggodalmat. Én mindenkit szerettem az osztályban és ahogy tudtam ők is engem. Jenna megfogta a kezem és egy amolyan "nyugtató mosolyt" vilantott rám- Jenna édesanyja, Elizabth, kapott egy vissza nem térő alkalmat kint Amerikában, és jövőhéttől már nem lesz köztünk. És szeretném ha tartanánk egy amolyan "búcsúpartit" a számára! Benne vagytok?
-Benne!- kiáltott fel Bella könnyes szemekkel és kirohant hozzám:
-Benne van mindenki! Gondoltam hogy van valami. Ismerem már az álarcodat hülye lány!- mire csak megöltel és srítunk, majd George is odajött és megölelt. Hárman, legjobb barátok voltunk és ott sirattuk azt amit ők is elveszítenek, viszont azt is amit én. Majd mindeki odajött hozzám és jó szorosan megölelt.
Sajnos túl gyorsan telt el a hét. Túl gyorsan. A búcsúparti remek volt. Ki mentünk a tópartra és szalonnát sütöttünk, ahogy mindig is szoktunk havonta egyszer. Viszont itt kaptam 3 ajándékot:
-Egyet Bellától, ami egy kép volt, egy képkerettel és a képen mi voltunk ahogy jó szorosan ölekezünk és vigyorgunk a kamerába és a hát oldalán ez volt:"Soha nem felejtelek, mindig is az LB-m maradsz! SZERETLEK ♥"
-Egyet George-tól ami egy rajz volt és egy válogatás CD, aminek a borítján ő meg én voltunk amint a hátára felvett és lefényképeztek minket. A Cd tartalmát gyorsan átfutottam és a kedvenc számaim voltak, meg persze az övéi. És még egy idézet a borító hátoldalán: "Az ellenőrző olyan mint egy válogatás CD, csak a legjobb számok kerülnek bele! ♥"
-És egy könyvet az osztálytól, megkaptam a legnagyszerűbb osztálytól Bram Stoker Drakuláját.
  Mire teljesen vége volt a hétnek már véresre sírtam a szemem, és összepakoltam a cuccaimat, könyveimet, mindent. A házat a Kereszt szüleimre bíztuk, hátha még sem sikerülne. Belláék vittek fel minket a repülőtérre és George is ott volt. Elköszöntem tőlük és integettem nekik. De valahogy nem úgy éreztem hogy tőlük köszönök el, hanem az eész múltamtól, mert belépek az új jövőmbe és mikor felszálltam a repülőre, és leültem  helyemre, s a gép is felszállt, miközben néztem az országot, a városokat, a mindent azt mondtam magamban: "Itt hagyom a múltat és kezdem a jövőmet. Viszont ha ez nem lett volna, velem sem történik ez. Hiszen a legnagyobb csalódásokból történik a legnagyobb csoda!"

Sziasztok!

Sziasztok!

Ha mondhatom ez nem egy amolyan "szokásos blog" hogy vámpír történetek vannak benne. Nem ez egy teljesen átlagos kis történet ami a képzeletem szüleménye. A legjobb barátnőm néha belefog szólni az elkészítésébe egy-egy fejezetnek és a kinézethez is. Az ő neve: Betty, az enyém: Trixi.
Nos akkor most írnék egy kis epilógust:

Jessie egy teljesen átlagos csajszi akinek vannak barátjai és legjobb barátja. Gimibe jár amit imád ám anyukája munkanélküli, egészen idáig....Egy vissza nem térő ajánlatot kapott kint Amerikában, és mindent ott kell hagynia Jessie-nek. Az álmait, barátait, otthonát és persze a kutyusát akit Hercinek hívnak. Kimentek egy remek kis házat kaptak ahol egy kutyus is élhet ezért Hercit is vitte(...).
Az új suli ahova került, tele van remek emberekkel és az első héten be is tud illeszkedni, viszont a város másik iskolája ahova az olyanok járnak akiket Jessie otthon is szeretett, az iskolájának az ellensége. Eleinte nagyon oda húzza a szíve, viszont idővel rájön hogy ő más mint a többiek és pont ezért kell neki ott maradnia hogy össze tudja hozzni a két sulit, hogy az ellenségekből barátok legyenek.
Ám Jessie szomszédja a másik iskolába jár és eleinte nagyon nem indult jól a kapcsolatuk, ám idővel megismerték egymást és kiderült hogy nem minden az aminek látszik. A szomszéd neve, kiben Jessie felfedez egy bizonyos csodát: David.....

Hát hamarosan jelentkezek is az 1. fejezettel, addig is további szép napot!